250 éves a konfirmáció Magyarországon

A konfirmáció a bérmállás szentségét, illetve az elsőáldozás alkalmát ötvöző protestáns alkalom. A konfirmált gyermek a gyülekezet teljes jogú, felnőtt tagja lett és az úrvacsorában is részesülhetett. A konfirmáció szót Luther használta először, és egyes német tartományi egyházakban már a 16. század második felében elterjedt.

Magyarországon a a 18. század közepétől a pietizmus vezette be és terjesztette el a konfirmációt. A konfirmáció bevezetésének legfőbb célja a hit elmélyítése és megvallása volt. A 19. századtól általánossá vált konfirmáció az egyik legváltozatosabb szertartása lett az evangélikus egyháznak.

A konfirmációt oktatás előzte meg, amelyet különféle kátékból végeztek. Igen sok későbbi püspök is szerzett kátét, amelyek sok-sok kiadást értek meg. A konfirmált gyermekek emléklapot, bibliát, emlékkönyvet kaphattak ajándékba.

A konfirmáció, mint felnőtté avatás szertartás, a népi vallásosság szerves részévé is vált. a népviselet egyes helyeken egészen a 20. század közepéig megmaradt.

Konfirmációs ruha a Barcaságból
Konfirmációra ajándékozott Bibliák
Konfirmációs emléklap, 1856
Konfirmációs emléklap, 1917
Konfirmációi emléklapok a kiállításon
Részlet a kiállításból
Az első magyarországi konfirmációi káté
Konfirmációi káté
Kéziratos ágenda a konfirmáció szertartásával
Konfirmáló leány Nagytarcsán, 1940-es évek
Konfirmációi káté (1800) a kiállításon
Részlet a kiállításból
Evangélikus Országos Múzeum,
1052 Budapest, Deák tér 4.
Tel.: +36/20 824-3864
eom@lutheran.hu